Ugyan 10 nap késéssel, de ezúttal szeretnélek felköszönteni x. évfordulónk alkalmából!Április 1. az a bizonyos nap amikor Zita és Viki megpecsételten is ZiVi lett! Köszönöm, hogy még mindig vagy nekem!!!
Jön a nyár!!!! A forróság... az érzelmi viharok... a barnulás.. a telitalpú szandik.. a koktélok... és az emlékek idelye!!!!! Persze nem élhetünk a múltban.. de egy pillanatnyi gyönyört mégis megér egy pár perces megemlékezés...
Emlékszel még? Éjszaka még itt ültél.. én meg az ágyban feküdtem és álmodoztam.. (ott még nem tudtam... hogy ez lesz : ÉLETEM LEGJOBB NYARA!!!) A telefonom azért kikapcsoltam, hogy a Fefe ne zaklasson:P És hajnali kettőkor megindult a csipetcsapat... SOHA NE FELEJTSD EL!!!! Mert ezek az emlékek örökké megmaradnak majd! Ott akarok lenni azon a bizonyos parton azon a bizonyos napágyon azzal a bizonyos személlyel!!! VELED :D ne is gondolj másra...És azokat a koktélokat akarom.. a hatalmas adag fagyit.. a családi pizzát... azt, hogy kizárjuk magunkat az apartmanból..azt, hogy fussunk a törökök és az arabok elől.. azt, hogy elkenjem a pizzát a pólódon.. hogy tükörrel nézzenek a szoknyánk alá..hogy dzsigolózzunk...hogy luna parkban rémüljünk meg az emberektől.. hogy fussunk a szakadó esőbe... hogy motoros fiúk után fütyüljünk... hogy a budiba hányjunk miközben anyámék az erkélyen "buliznak"...hogy éjszaka elszívjuk a szerencse ciginket.. és hogy te és én MI LEGYÜNK! :)
Kaparom a rohadt körömlakkot a körmömről, mozgatom a lábam mint egy szexhiányos tizenéves, rágom a szám, csavarom a hajam, ropogtatom a fejem és az ujjaim, a gyomrom görcsben a szívem pedig kiugrik a helyéről. Napról napra egyre rosszabb, és mindenhol ezt érzem. Az úton a buszmegállóba, a buszon, metrón, villamoson, az iskolában, az utcán, egy rohadt kocsmában, szórakozóhelyen, kajáldában, az élet színterein, bárkinek a közelében és eleve ITTHON. Fogságban érzem magam, úgy érzem, hogy eltaposnak, olyan mintha a víz alá nyomnának és emiatt nem tudnék beszélni és kurva homályosan látnék csak. Belém szorítják a mondanivalóm, nem hagyják, hogy kibontakozzam, beférkőznek a terembe, és hányingerem van. Feszengek, szorongok, rab vagyok. Ha csak hozzám merészel szólni valaki, egy öt tonnás vasrúd ütését érzem mélyen az agyamban... és akár egy tüsszentés hangjára úgy felbaszom magam, hogy sírhatnékom lesz.
És hol a boldogság? ROHADT TÁVOL INNEN. Szabadságnak hívják, és sokan sosem élik át ezt az érzést, mert beletörődtek ennek a rohadt világnak a rendszerébe. De pedig ott van valahol a gyönyörű felhőtlenség, gondatlanság, tudom, érzem, ezt érzem már évek óta, hogy el kell mennem innen különben megőrülök, és egy nap úgy kelek fel, hogy valami kolosszális faszságot fogok tenni.
Kicsit homályos az egész, de leírom, amire emlékszem. Egy régi gyártelepre mentem, nagyon lerobbant volt az egész, és kibaszott sötét volt. A lépcsőkön mászva már kiszivárgott egy kis fény, és lehetett látni az omladozó falakat. Több ember vizsgált át, amíg beléphettem az idős drogbárónő szobájába, ez a legjobb kifejezés rá kábé. Halálfélelmem volt, úgy kezelt ez a hatvanas körüli nő. Akkor fostam be a leginkább, amikor azt hittem, nem hoztam magammal pénzt. Beletúrtam a kabátzsebembe és hálisten megtaláltam apám pénztárcáját. Miközben vettem ki belőle a pénzt, láttam apa igazolványképét, de abszolút nem érdekelt ott, akkor. Tízezer forintot fizettem két gramm heroinért, az első grammért egy ötezrest adtam, de keveselltem, úgyhogy kértem még egyet. Itt már annak a veszélye is fennállt, hogy aprópénzzel kell fizessek, de szerencsére kikerültem ezt az opciót, különben élve felfal az a nő. Fizetés után a kezembe nyomott két borsószemnyi fehér golyót, amibe a cucc volt csomagolva. Én boldog voltam ettől. Ahogy a régi, már nem használt gyárak között jöttem visszafelé, a testvéremmel találkoztam. Azt hittem, mindent tud, de csak csúnyán nézett rám, és közölte, hogy nem tetszik neki, hogy ilyen helyeken járkálok, de ő tudja, hogy rossz dolgot én nem tennék.
Nem terveztem hosszútávúra a heroin használatát, ezért is vettem csak két grammot, egész életemben, nekem csak ennyi kell. Persze másokkal is megosztottam. Volt is belőle vita, de a végén visszakerült hozzám a cucc, a jogos tulajdonosához. Belőni nem mertük volna, ezért csak inhaláltuk. Éreztem, ahogy egy forró meleg hullám végigáramlik a testemen, és abban a pillanatban MINDEN gondom elszáll, se bűntudat, se fájdalom, se rossz érzés nincs sehol. Lazít, nyugtat, minden szép!
Lehet, tényleg ezt kéne csinálnom, és nem véletlen mászkálnak ilyenek a tudatalattimban. Elképzelni sem tudom, hogy min megy most ő át. Elpazarolt két évet az életéből, elveszti a barátait, az itteni életét, és a BARÁTNŐJÉT IS, az én személyemben. Csak mert az a kibaszott állam nem engedi vissza. Lehet, jobb lesz így neki. De nem hinném. Szükségem volt rá, nem véletlenül találtunk egymásra. Kibasz velem a sors folyamatosan, és vele is. És már nem először játssza ezt el velem az élet. Köszi, elég volt! Most pedig történjen valami jó is velem!!!
Én voltam a fasz, magamnak csináltam a szart, és ezt kétszázezren elmondták nekem, mert nem értették, hogy boldog akartam lenni, ha csak két hétre, de akkor is. Hát felforgatta az életem...
Egészséges vagyok, vannak barátaim, megvagyok a családommal, mégis azt érzem hogy őrlődöm belül. Megint itt hagynak egyedül, és elmennek világ másik felére. Lehet hogy nem az igazi az egész, de neki még nem szabadott volna elmennie, ez így nem oké. És tudom, hogy fél év múlva én leszek a világ legboldogabb embere, de az akárhogy számolom hat kemény hónap.
Lehet, hogy nevetséges leírni, mert mások azt hiszik, ez nincs így, pedig nekem ő az egyetlen.
When you say it's gonna happen "now", when exactly do you mean? See, I've already waited too long and all my hope is GONE.
hogy mi a faszt művelek három hete, és lassan négy hónapja. De nem megy, sőt, még a gondolataimat se értem, mivel nincsenek. Vagy túl sok van? Ki tudja? És ki nem szarja le?
Szeretek valakit, de 18 000 km elég sok, emiatt nem tudunk együtt lenni, ezért mással vagyok, de helyette néha másokkal is vagyok. Ilyen jó ember vagyok én, de kezdem kurvára leszarni ezt az egészet, élvezd az életet, ha meg nem tudod, try at least. Hát én most próbálkozom. Unalmamban pedig számolom a napokat néha. (Mindig.)
221
Még legalább egy hétig itthon vagyok, ülök a seggemen, nem léphetek ki innen, meg fogok őrülni. De legalább van időm magamra kicsit, meg gondolkodni, így mindenen. Most konkrétan a pasikra gondoltam. Itt meg kisírhatom magam ugye, mert alapjából tudom, hogy senkit nem érdekel, de itt senki nem tud közbeszólni, HA-HA! Szóval lássuk hogyan kezdődött és mi lett belőle.
Az első előtti "kanom" T.D. volt, aki vett nekem meg Neked gumicukrot a ligetben, emlékszel? Mert a randi az nálunk mindig négyes vagy hármas-randi volt, egyedül még nem mertünk tizenhárom évesen eljárkálni. Azért csak első előtti, mert sosem csókolt meg... hála Istennek. Egyébként nem rég találkoztam vele a városban, és csak azért ismertem fel mert nézegettem a neten a képeit. De elviharzott mellettem a csajával. Abszolút semmi nem mozdult meg bennem. Már négy éve is csak kis utcagyerek volt, képzelem most milyen... Miatta találkoztam viszont életem első "igazi" barátjával, bár ez sem mondható túlságosan igazinak szerintem. Tizenhárom voltam még, a fiút hívjuk B-nek. Persze kamuzni kellett, hogy tizennégy vagyok, mert ő akkor már tizenöt volt, és szóba se állt volna velem amúgy. Vagy ki tudja. Bicós volt ő is, ilyenkor nagyon nyomultunk a BMX-es pasikra, menő volt na! Életem első csókja vele volt. Elmondhatatlanul romantikus helyszínen: egy vaskereskedés előtt. Arra meg inkább nem térnék ki, milyen emlékként maradt meg. Nem volt túl pozitív. Egyébként volt szíve annak a fiúnak, csak hát ha találkoztunk háromszor összesen. És nem is éreztünk semmit. Azt se tudtuk mit csinálunk. Csak láttuk a tévében ugye, meg a környezetünkben, és gondoltuk akkor nekünk is járni kell már valakivel, ezért hát jártunk. Amúgy őt ha úgy vesszük már megcsaltam, haha. Ahogy egy tizenhárom éves persze meg tud csalni valakit. Olaszországban egy német fiúval, J-vel, és egy komoly szájra puszival hogy visszaadják a közös naplónkat. És imádtam azt a német fiút utána még hosszú hónapokon keresztül... :) Szerintem V, te pont emlékszel. Aztán hazajöttünk Olaszországból és már nagyon nem volt kedvem ehhez a járás-dologhoz, imádkoztam neked még Gödöllőn ha emlékszel, hogy Úristen legyen már vége. Aztán vége lett és ő mondta! De megkönnyebbültem hihetetlenül. Ezután elkezdődtek a gimis éveim, én meg az elején antiszocckodtam kicsit. Volt egy srác akivel sokat beszéltem a neten, a testvérem által ismertem, és hát elég idős volt hozzám. Aztán tipikus szar kapcsolat lett belőle. Illetve még ez se volt igazi kapcsolat. De azért szerintem kicsit szerettük egymást a legelején valahol. Durva egy hónap volt, majd közölte, hogy talált valaki mást aki vele egykorú és kúrhatja. Én meg még mindig leszartam. Nem szerettem eléggé, hogy érdekeljen és kábé két nap múlva már nem is emlékeztem rá. És ez most nem bla-bla, itt most tényleg végig őszinte vagyok, nem is lenne értelme hazudni, szar se olvassa ezt. Na és ezután következett a drága S, akiről még itt a blogban is nyivákoltam sokat. Ekkor már tizennégy voltam és ez volt nagyjából az első igazi kapcsolatom, és nem csak azért mert komolyabb dolgok történtek. És az első komolyabb csalódás így nyilván ebből adódott. Ez a srác is túl idős volt hozzám, visszagondolva nevetségesen idős, ma már el nem tudnám képzelni ezt újra. Voltak már igényei meg mittudomén. Én meg kis hülye voltam ugye. Aztán mint mindennek ennek is vége lett. És ezen már nem volt olyan könnyű túl lenni, meg nem is hagyta, mert utána még rendszeresen találkoztunk. Majdnem mindent megtettem volna hogy újra csak velem legyen. De ez már több, mint három éve volt ugye. És mi a vicc? Hogy ez a srác most akar engem. És nem is kicsit. Röhej! Én meg szórakozom vele már nagyjából egy éve. Húzom húzom húzom és nagyon jó. És tudom, hogy nem fogok neki engedni mert nekem már nem kell. De elszórakozni jó vele, meg tudni hogy most már kellenék neki. Valahogy feldob ez az érzés, tudni, hogy ha nagyon nem lesz más, akkor max. majd őt választom. Na de a lényeg, hogy vége lett, és ezután következett életem legnagyobb szégyenfoltja egy olasz fiú. És ne, most ne egy Adoniszt képzelj el, csak azért mert olasz. Mert ő nem volt az. Mondjuk úgy, hogy közel sem. Az elején még normálisabbnak találtam, mondhatni szerettem is, meg teljesen új és izgalmas volt hogy tyűű, olasz, nem magyar, tök más az egész. Mert ugye mindig is vonzottak minket a nemmagyar pasik. Majdnem 100%-ig biztos vagyok benne hogy ők ŐRÜLTEN szerelmesek voltak belénk, és bármit megadtak volna értünk. Mindig megvolt a legújabb repülőjegy, és utaztak ide. De a végén már baszottul idegesítettek minket a kibaszott romantikájukkal és mikor itt voltak, megmondtuk nekik, hogy Csáó ámóre. Sajnáltam D-t nagyon... mert hihetetlen nagy szíve volt és tudom, hogy egy törés voltam az életében, és hogy soha nem lesz normális kapcsolata szerencsétlennek. Illetve, ki tudja, mit hoz a sors? Én drukkolok neki teljes szívemből! Ez is egy meghatározó kapcsolat volt az életemben és megtanultam, hogyan kell NEMet mondani. Utána volt egy érdektelen kapcsolatom. Tipikus kocsma-kapcsolat volt. Általában kocsmákba jártunk inni, ott is ismerkedtünk meg. Aztán úgy lett vége, hogy igazából nem is lett vége. Furcsa két hónap volt. Életem első igazán nagy szerelme utána következett, G. Róla is írtam régebben. Kislány korom óta kinéztem és vágytam rá és azt hittem lehetetlen. Még is sikerült és elmondhatatlanul boldog voltam, még nagyon emlékszem rá. Minden a helyén volt bennem akkor és semmi gond nem volt sehol, a nyár is elkezdődött. Tényleg nem voltak rá szavak AKKOR. Persze vége lett és azóta sem tudom, hogy visszacsinálnám-e, mert hogy ez miattam volt, és a következő és egyben utolsó 'normális' kapcsolatom jött cserébe létre. Vonzalommal kezdődött és ezzel is fejeződött be kábé. Máig tartjuk a kapcsolatot mert tetszünk egymásnak, de valami mégis hiányzott. Üres volt az egész ahogy volt, mindig arra vártam, hogy na MOST majd történni fog valami, de aztán soha nem történt. Ez konkrétan egy éve volt. Azóta mintha kicsit feladtam volna az egészet, miután úgyis minden pasi egy köcsög. Persze kavarom a szart mert megint szerelmes vagyok mondjuk, csak durván tíz hónapot kéne várjak rá. De ő az igazi. Na mi legyen, most legyek okos, igaz? Áá.
Igazából nem tudom miért írtam ezt most mind le, de talán így átlátható, hogy milyen reménytelen az esetem meg eddig is milyen reménytelen volt. Nincs normális pasi a világon. Az se normális aki Európa másik felén lakik, csak ő... Kell.
Na..hát ez lenne a mai téma úgy 1 év kimaradás után. Csak neked írom Zí! Mert ez nekünk szól! Vegyük csak át sorba.
1. A tökéletes pasi: helyes macsó, az összes barátod kedveli és irigykednek is miatta, nincsenek anyagi problémái, jól tanul és nem egy tudatlan barom, mint minden 2. Az egyetlen probléma, hogy európa másik felén él. F és M :( MIÉÉÉRT?
2.Nézük csak a "közeli", belföldi pasikat... Néha talán túl közel is vannak, de ez eddig nem lenne baj, ha tényleg nem csak a szex élttné őket.. mint pl sz.cs. vagy h.r. Ti vagytok az élő példák arra, hogy mi sem külömbözünk az állatoktól.
3. óóó rómeó...miért is NEM VAGY rómeó?:S Pedig jobb lenne.. ezért elcseszni ennyi időt... pár hónapnyi szenvedés csak mert nem tudod bevallani, hogy érdekellek... TE BÜSZKE FASZ! Ezzel tettél tönkre mindent. t és b.
Nos, ha választ kéne adnom nekem az 1. F a nyerő. Neked pedig nyilván az 1.M :D
Today i found out
that i don't want anyone else but you
és azt hiszem ezzel a címmel mindent el is mondtam. Belefájdul a fejem ha arra gondolok mit nem kellett volna megtennem. Vagy mit kellett volna megtennem. Minden zavaros és nem tudom mit gondoljak. Úgy érzem mindenki ellenem fordul és magamra maradtam. És akármilyen kedves valaki ez így marad. Ha valaki azt mondja Szeretlek legbelül elküldöm a picsába. A lófaszt szeretsz, kamuzol mert félsz, de majd ha kiderül, hogy nincs is semmi gond, elfelejtesz a picsába. De nem vagyok benne biztos, hogy nincs semmi gond. Ha kiderül hogy van, továbbra is azt mondod majd, hogy szeretsz? És akkor hogyan tovább? Egyetlen kis hiba miatt megváltozik majd az életünk? Az életem. Mert ez kibaszottul nem is a te problémád... ez csak az enyém. Nekem kell a tudattal élni. Neked ez nem is kéne számítson. Mégis úgy csinálsz, mintha számítana. Ez furcsa.
Lehet hogy az volt a legnagyobb hiba hogy aznap rád néztem és hozzád szóltam. Mi lett volna, ha nem teszem? Két emberi élet teljesen más kimenetele? Vagy ugyanez megtörtént volna, csak nem VELED? És nem velem.
De végül is még semmi sincs elveszve. Mert mindig lehet valamit tenni és mindig lesz valahogy. És te is ezt mondtad nekem aznap végig. Hogy minden rendben lesz és te ott vagy velem. Ami egyébként röhej, mert nem igaz. Aznap igaz volt, de mostantól már soha többet nem igaz és nem is lesz igaz soha. Soha? Szerintem soha. A legviccesebb az egészben hogy te ezt TUDOD! Hogy ennyi volt és kész. Még akkor is ha nagy a GÁZ velem. És innentől már csak egy dolgot nem értek: hogy miért nem egyszerűbb neked simán csak közölni ezt. Kerülgeted a témát én meg nem hozom fel, simán csak bunkózom, tudod ez ilyenkor a legegyszerűbb. Pedig valamilyen szinten jobb lenne ha kijelentenéd hogy szia-mia, a soha viszont nem látásra. Utálom, hogy nem tudom számolni a napokat és kétségek között hagysz. MOND MÁR MEG, HOGY MI A FASZOM VAN!
Az a baj, hogy tudom... és te is.
Nagyon nagyon... Remek első nap. Drága új osztálytársaim a toppon (Y) Minden napom hosszú lesz... TÚL hosszú.. jó esetben 4re itthon leszek és te olyan messze vagy pedig úgy kellesz (L) és még a hétvégék is olyan neccesek... Amikor megtudtam az órarendem kööltem az osztályfőnökkel hogy én kiiratkozom... NEEE
és kurvára vége... felfogtad? 4 kurva nap és újra reggel 6 újra szar idő újra stressz,, és ezen a nyáron még nem is láttalak..és nem is nagyon foglak... semmi nyárzáró... SEMMI
Az az igazság, hogy lassan a nevedre sem fogok így emlékezni ha így folytatjuk és te semfogasz az enyémre. Egyszerüen egy nap csak úgy kiléptünk egymás életéből és őszintén már nincs is új dolog amin nevethetnénk csak az emlékek. ez szomorú. R.I.P.
2009 októberében feloszlott az AFS... ez jelent valamit.
Újra akarok élni. Nem, soha nem kellett elengednelek olyan messzire...
Mindent újra akarok kezdeni.
Jól akarom csinálni...
Egy másik életben újra látni foglak.
Újra visszajövök ide, de most vége. Kifutunk az időből és nem kapok levegőt, mondtam, hogy ne higgy nekem.
Mert csak ellöklek magamtól messzire, ez minden amit teszek.
Megteszem ezt, minden rosszat megváltoztatok magamban...
Bebizonyítom, amikor egy másik életben találkozunk.
na most végre van egy kis időm ideülni a gép elé... nem vagyok se nagyon elfoglalt se semmi ilyesmi csak épp az új homeba nincs net mivel összeköltöztem a digoval:D Igen igen elkezdtem a különéletet. Ne próbáld soha... ugyan akkor cigizek amikor akarok és azt csinálok VELE amit akarok, mégis KURVA SOK probléma van.. én nem vagyok hozzászokva h suli után az első hely a spar és bekell vásárolnom majd főznöm... kitakaritanom és tanulni is (ezt mindig kihagyom). Szóval szívás ááám. Ja meg a vadászgörényről is én gondoskodok:D DE SZART NEM SZEDEK. Na mind1 emellett egész jó ám. és ez egy faszság üh a tulsok eggyüttléttöl tönkre megy a lámur... a faszt sokkal jobb. 4 hónap... ez a rekordom az elmúlt 2 év során. Vagy nem is... volt egy kisebb "kapcsolatnak" nevezhető valami. Ami talán kicsit jobban elhúzódott... és akkor talán lehet h szerelmes voltam... talán.. de csak mert megkaphatatlan volt a pasi mégis vele voltam.. vicces?:D tudom.. na mind1 most asszem nagy a láw. vagyis néha kicsit elbizonytalanodok aztán mégis jön a tűűűz :D most épp haza utazott szval van egy kis időm a családra meg a "barátokra"... nemtudom eldönteni hogy ez a dolog ami végig játszódik az életemen teher vagy szerencse... de élvezem :D
Még mielőtt bármit is írnék.... leszarok mindent. HIÁNYZOL. A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható, mindig csak ezt kapom amikor hívlak. Hiányoznak a régi idők.
Változik minden, minden nap. Nem tudom milyen irányban. Pontosan fél éve hogy kapcsolatban vagyok. Nem tudom ez jó-e, vagy sem. De nem hinném. Most jó lenne kicsit egyedül lenni. Mert akárhogy is van, magányos vagyok, így is, úgy is. És talán egy kis idő rávilágítana hogy mit tettem rosszul, habár nagyon is jól tudom. Rosszul döntöttem amikor hagytam hogy megcsókoljon.
Miért haladnak a dolgok mindig rossz felé és én miért nem tudok parancsolni magamnak? És miért nem lehet minden csak olyan, mint volt? Emlékszem, hogy mi történt április 25.én, leírhatatlan, olyan boldog voltam. Azóta nem éreztem ilyet és nem is fogok. Mert ez már eléggé visszacsinálhatatlan. Be kéne látnom hogy szar vagyok és egyedül lenni legalább annyi időt amennyit elbasztam az életemből. De félek, hogy milyen...
Hajnali 1 múlt 5 perccel és elég illuminált állapotban vagyok, ez csak úgy kijött belőlem, valószínűleg semmi értelme.
Viki, szükségem van rád...
Mert amit mondtam komolyan mondtam. Hogy nem haragszom rád, meg semmi ilyesmi, és azért nem mentem Gödöllőre mert attól még ugyanúgy el kell intézned a dolgaidat. Nem hibáztattalak semmiben és elég kegyetlen érzés volt ez olvasni.
És tudod mi van? Hogy történt egy pár dolog az elmúlt hónapban, amiről a "barátocskáim" szart se tudnak, mert nem mondtam el nekik. Téged várlak vele mert tudom, hogy mit tettem és nem vagyok rá büszke, de azt is tudom, hogy te meg fogsz érteni. Ha majd visszajössz és végre látlak.
Amúgy megérdemelném hogy holtra verjenek egy hólapáttal mert SZAR EMBER VAGYOK. Még mindig nem fogtam fel mit művelek. Meg hogy MIÉRT.
Tudom, hogy haragszol és, hogy úgy érzed hanyagollak. de ez nem így van. Van rád időm... de most nem azért... hányszor volt h te jöttél ide hozzám?:S mindig nekem kellett suli után bevonatozni stbstb.. de ez nem is baj... mert szarok az útra vagy arra a 300 ft-ra. csak tudod most ezt télleg nem én basztem el, hogy a gépünk áttették hajnali 7re este 8 helyett. Ha nemtudod megérteni akkor ez van ez már nem az én hibám, de akkor mond a szemembe és ne próbáld elhitetni, hogy nincs baj... Igen lehet, hogy megváltoztam... de nézz magadba mert szerintem te is. Nem is kicsit. Amugy meg éha úgy érzem, hogy nem igen van rám szükséged... te nagyonis jól megvagy a barátocskáiddal... na mind1.. kovetkező héten. JÓ ÉJT
Elég vicces, hogy csak így tudunk kommunikálni... igen is jót nyaraltam és nagyon sajnálom hogy pont így/pont most jött ez össze..nem mintha sok szükséged lenne rám.. ezt te is tudod... de szeretlek ha már nem mehetek olaszba.. én hozom ide olasz országot :D és miiiinden kurvajó lesz.. remélhetőleg.. csak ki kell bírnom a matek tanárt ja és azt hogy holnap reggel be kell másznom a kibaszott sulimba.. HEH : )
Elég vicces, hogy csak így tudunk kommunikálni... igen is jót nyaraltam és nagyon sajnálom hogy pont így/pont most jött ez össze..nem mintha sok szükséged lenne rám.. ezt te is tudod... de szeretlek ha már nem mehetek olaszba.. én hozom ide olasz országot :D és miiiinden kurvajó lesz.. remélhetőleg.. csak ki kell bírnom a matek tanárt ja és azt hogy holnap reggel be kell másznom a kibaszott sulimba.. HEH : )
Hogy tologatod átteszed lemondod. És akkor tegnap egész nap a nevezetes szorzatokkal foglalkoztál igaz? I don't think so... És én vagyok a köcsög mert elhalasztok vmit MIATTAD, mert a pasikáddal elmész, és aztán ezt is a szememre hányod. Ha valamennyire is számítanék neked és nem csak a lehetőséget látnád bennem hogy ne unatkozz, ez az egész nem lenne így. További szép nyarat
